Térdre kopogtatott. KÉPZELJE! | Új Szó | A szlovákiai magyar napilap és hírportál

You are here:

Nyomtatóbarát változat Élt egyszer egy apa, aki sehogyse talált magának gyerekeket, bármennyit is kereste őket a nagyvilágban. Ment, ment, kérdezősködött mindenfelé: nem futottak errefelé az én gyerekeim? Csakhogy amikor megkérdezték tőle, hát hogy néznek ki azok a gyerekek, hogy hívják őket, kisfiúk-e vagy kislányok, és így tovább, erre az apa semmit sem térdre kopogtatott mondani. Mégis tudta biztosan, hogy valahol meg kell lenniük a kicsiknek, és kereste őket tovább.

Egyszer, késő este meglátott egy öregasszonyt, megsajnálta, elvette tőle a nehéz szatyrát, és elvitte egészen a lakása ajtajáig. Az öregasszony nem mondott köszönetet, a lakásába se hívta be, csak térdre kopogtatott jó tanácsot adott neki: szálljon vonatra, és utazzon el a Negyvenedik Kilométer nevű állomásig.

Szigorú tél volt, de az apa azért vonatra szállt. A vonat csak ment, ment, egész álló nap, állomás közben alig volt, és amikor már sötétedett, végre beállt a Negyvenedik Kilométer nevű állomásra. A szegény utas egy erdő szélén találta magát. Azért csak elindult, s a hóbuckákon át elvergődött térdre kopogtatott erdő közepéig. Ott egy keskeny ösvényre bukkant, s a szürkületben eljutott egy kicsiny kunyhóhoz.

Kopogtatott, de nem kapott választ. Belépett az előszobába, és a következő ajtón megint kopogtatott, de ott se kapott feleletet. Akkor óvatosan belépett a jó meleg szobába, levette a csizmáját, a sapkáját, a kabátját, és körülnézett. Odabenn tisztaság volt, jó meleg, égett a petróleumlámpa. Mintha valaki éppen csak elment volna hazulról, az asztalon még ott a teáskanna, a csésze, a kenyér, a vaj és a cukor, és a kemence is befűtve. Utazónk persze átfázott, megéhezett az úton.

Megbocsássatok, mondta fennhangon, töltött magának egy csésze teát, és megitta. Némi töprengés után megevett egy darab kenyeret is, és pénzt tett le az asztalra.

Main navigation

Időközben odakint már egészen besötétedett, s a vándorló apa azon kezdett gondolkodni, hogy mi is legyen ezután. Nem nézte meg a menetrendet, és különben is, könnyen elsüllyedhet a hóban, ami egyre csak esett, esett, betemetve minden nyomot. Lefeküdt hát a padra, és elszenderedett. Arra ébredt, hogy kopogtatnak az ajtón. Felült a padon, és kiszólt: — Igen, igen, tessék!

Apró termetű, szakadt rongyokba bugyolált gyermekecske lépett be a kunyhóba. Beljebb jött, majd tétován megállt az asztal mellett. És hogy találtad meg a kunyhót? Itt laksz? A gyerek megvonta a vállát, és azt mondta: — Nem én.

A térdre kopogtatott csak ingatta szakadt kendőbe bugyolált fejét.

Vagy a papád? A gyerek szipogni kezdett, és megint megvonta a vállát. Hogy hívnak? Újabb vállvonás. A gyereknek hirtelen folyni kezdett az orra.

Beletörülte a kabátja ujjába. Megtörölte a gyerek orrát, s óvatosan kihámozta a rongyokból. Letekerte róla a kendőt, levette róla a kopott prémsapkát, a melegnek látszó, de összevissza szakadozott kabátot. Kicsinyke kéz volt, parányi körmökkel.

A gyerek amúgy inkább öregemberre hasonlított, néha meg egy kínaira vagy egy űrlényre, olyan duzzadt volt a szeme meg az orra. Az ember megitatta a gyereket édes teával, megetette kenyérrel. Csakhogy a gyerek nem tudott inni, úgy kellett megitatni kiskanállal. Az ember egészen beleizzadt az igyekezetbe. Idefektetlek a ládára, és körberaklak székekkel.

Olvasási mód:

Csak lenne valami, amivel megágyazhatnék neked… Az ember végigkutatta a házat valami meleg holmi után, de nem talált semmit. Hát leterítette a meleg kabátját, és levette a pulóverét, hogy majd azzal takarja be a gyereket. De ekkor a ládára tévedt a tekintete.

Hátha abban lesz valami, valami akármilyen holmi! Felnyitotta a ládát, és előhúzott belőle egy égszínkék selyempaplant csipkés párnát, kis matracot és egy jó pár gyereklepedőt. Legalul még volt egy halom finom csipkés kising, aztán meleg flanellingecskék, meg néhány kötött nadrág kék szalaggal összefogva.

Támogass te is! Sötét napokat hagyunk magunk mögött: a hétvégén ismét sok honfitársunk lépett a bűn útjára. A police.

Hát nem igaz? A gyerek addigra már elaludt a padon. Akkor az ember ügyetlen kézzel, de csak megágyazott a pompás kék ágyneművel, nagy óvatosan átöltöztette a gyereket a tiszta ruhákba, és lefektette. Magának a földre terítette a kabátját, lefeküdt a láda mellé, és betakarózott a pulóverével.

Az apa, aki még nem talált magának gyereket, úgy kimerült, hogy olyan gyorsan elaludt, mint még soha életében.

Arra ébredt, hogy kopognak az ajtón. Egy asszony lépett be a szobába, hóval belepve, mégis mezítlábasán. Az ember felocsúdva álmából rögtön a láda elé állt és azt mondta: — Bocsásson meg nekünk, hogy így betelepedtünk.

De megfizetem magának. Már attól féltem, hogy megfagyok. Igazi hóvihar van odakinn. Megengedik, hogy itt maradjak? Fát rakott a tűzre, megkereste a vizeshordót a kamrában. Talált egy lábos krumplit is, egy másik lábosban pedig tejes köleskását.

Az asszony térdre ereszkedett a láda előtt, és sírva fakadt. És megcsókolta a kék takaró szegélyét.

Ajánlom A japán kormány attól tart, hogy ha a szigetország kimarad az Észak-Korea és a nemzetközi közösség közti viszony enyhüléséből, akkor rosszul járhat - írja a CNBC. Ezen rövid távon azzal próbálnak segíteni, hogy Abe Sinzó miniszterelnök mintegy bejelentkezett, hogy csúcsértekezleten találkozna Kim Dzsongun diktátorral. Ha teljesítik a kérését, akkor be kell állnia a sorba. Észak-Korea: ez a pasas készül valamire Az elnyomó rezsim vezére ugyanis már elígérte április végi csúcsértekezletét Mun Dzsein dél-koreai elnöknek, májusban pedig Donald Trumppal, az Egyesült Államok garabonciás államfőjével találkozhat. Így a japán miniszterelnöknek már csak júniusban juthat időpont.

Úgy elfáradtam ma éjszaka, annyit szenvedtem. És nem volt senki, aki segítsen. Egyetlen ember se volt az egész világon.

• Fáj a csípő körül
• János Pál halálát — derül ki új dokumentumokból.
• Lehet találgatni.
• BAYLONI SZENT PASZKÁL hitvalló, ferences testvér

És újra megcsókolta a takaró szélét. Az ember figyelmesen megnézte az asszonyt, és valóban felfedezte az arcán a térdre kopogtatott nyomait, a lába sovány volt, a szája cserepes, a szeme beesett, a haja kócos.

De ahogy eltelt egy kis idő, az asszony lassan felmelegedett, és furcsamód megszépült. A szeme felfénylett, az arca kipirult.

Koller Gyula atya rovata A spanyolországi Torre Hermosa faluban született ben egyszerű földműves szülőktől.

Elmerülten nézte a csúnyácska, kopasz kisfiút, aki ott aludt a ládán. Remegett az asszony keze, ahogy görcsösen markolta a láda szélét. Megváltozott a gyerek is. Kisebb lett, és duzzadt orrával, résnyi szemeivel egyre inkább öregemberre hasonlított.

Észak-Korea: ez a pasas készül valamire

Az ember nagyon furcsállotta az egészet, és meg is rémült egy kicsit. Hogy a szeme láttára így megváltozzon egy pillanat alatt térdre kopogtatott asszony is, a gyerek is! Sietve felöltözött, és kilépett a gélek az oszteokondrozishoz. Már világosodott, és milyen különös! Gyorsan távolodott a házikótól, s néhány órányi gyaloglás után megérkezett egy másik, épp ugyanolyan házhoz. Már meg sem lepődött, nem is kopogtatott, csak komplikált artrózis kezelése egyenesen a szobába.

A kamra is ugyanolyan volt, meg a szoba is, az asztalon ugyanúgy ott volt a forró tea és a kenyér. Fáradt volt a vándor, és fázott nagyon, így hát gyorsan, tétovázás nélkül töltött magának a teából, evett egy darab kenyeret, ledőlt a padra és várt.

Hírlevél feliratkozás

De nem jött senki. Akkor felpattant az ember és odaugrott a ládához. Ez a láda is tele volt gyerekholmival, de ezek már meleg ruhák voltak: kabátka, sapka, pöttöm kis nemezcsizma, steppelt téli nadrág, sőt, egy pazar kezeslábas is, legalul pedig egy kapucnis, prémes zsák.

Az embernek rögtön az jutott eszébe, hogy a kisfiúnak csak ingecskéi vannak, meg mindenféle felesleges holmija, de olyan ruhája egy sincs, amiben ki lehetne vinni őt a szabadba. Fennhangon bocsánatot kért, és összeszedte a legfontosabbakat, a prémes zsákot, a kezeslábast, a térdre kopogtatott és térdre kopogtatott sapkát. Aztán még magához vett egy szánkót is, mert látta, hogy kettő is van a házban. Még térdre kopogtatott elnézést kért, a láda mögötti csizmahalomból kiválasztott egy pár felnőtt, az asszony lábára illő nemezcsizmát is.

Aztán indult a rakományával visszafelé, olyan gyorsan, ahogy csak bírt, igyekezett vissza az első házikóhoz. Csakhogy ott már nem volt senki.

A forró tea, a kenyér az asztalon. A láda üresen állt. És már futásnak is eredt, húzta maga után a szánkót, és egykettőre utol is érte az asszonyt, aki már alig vonszolta magát, és szédült a fáradtságtól. Meztelen lábát vörösre csípte a hó, a rongyokba bagyulált gyereket a karjában cipelte. Hát hogy lehet így elindulni hóban-fagyban? Fel kell öltöztetni azt a gyerkőcöt! Tessék, térdre kopogtatott van minden, ami kell.

Romba dőlt hajnal | Anchorless Bodies

Elvette az asszonytól a gyereket, az engedelmesen, szemét lehunyva átadta neki terhét, s együtt visszamentek a házikójukba. Csak akkor jutott eszébe az embernek a furcsa öregasszony, akinek segített cipelni a nehéz szatyrokat. Megkérdezte az asszonytól: — Mondja, magának is az az öregasszony adta meg a címet? De ekkor felsírt a gyerek, s ők hozzáláttak, hogy közösen, gyorsan átöltöztessék.

Igen ám, de a gyerek addigra olyan kicsi lett, hogy a kiscsizma is túl nagy volt még neki, a takaróba kellett bepólyázni. Most vették hát nagy hasznát a prémes, kapucnis zsáknak. Az összes többi ruhát 1-2 csípőízület kötötték, az asszony felhúzta az új nemezcsizmáját, s elindultak hármasban visszafelé.

Az újsütetű apa vitte a gyereket, az asszony a holmikat, és útközben elfelejtették, térdre kopogtatott találkoztak, és elfelejtették az állomás nevét is. Csak térdre kopogtatott emlékeztek, hogy volt valaha egy nagyon nehéz éjszaka, egy hosszú út, magányos, nehéz napok, de most már megszületett a gyermekük, s ők megtalálták, amit kerestek. Fordította Morcsányi Géza.